A magyar társadalomtörténetet a kurzus a nemzetközi tudományosság kontextusában szemléli. A félév első harmadában áttekintést ad a társadalomtörténet kezdeteiről. Az előfutárok (Karl Lamprecht, James Harvey Robinson stb.) után részletesebben foglalkozik a francia Annales-iskolával. A téma tárgyalását a társadalomtörténet nagy expanziójának történetével folytatja a második világháború utáni évtizedekben, zárva ezt az egységet az amerikai társadalomtörténet nagyszabású történetszociológiai munkáival (Barrington Moore Jr., Theda Skocpol, Michael Mann, Charles Tilly stb.). Végül a cultural/linguistic turn és az új kultúratörténet kihívása zárja a nemzetközi kitekintést. A magyar társadalomtörténet fejlődésrajza az előfutárokkal (Tagányi Károly, Domanovszky Endre, Acsády Ignác stb.) indul. Folytatódik a német szellemtörténet és népiségtörténet hatására született nagyobb szabású társadalomtörténeti munkákkal (Szekfű Gyula, Hóman Bálint, illetve Mályusz Elemér). Természetesen külön tematikai egység Szabó István parasztságtörténeti munkássága és a két világháború közötti szintetizálási törekvések közül a leginkább egyedi és eredeti, Hajnal István történeti szociológiája. A magyar társadalomtörténet felvirágzását és nemzetközi intergációját az ötvenes években hanyatlás követte, amely a szociológia tudatos visszaszorításával függött össze. A hetvenes-nyolcvanas években viszont mind élénkebb érdeklődés nyilvánult meg a társadalomtörténet iránt – ekkor a folytonosságot elsősorban Bácskai Vera és Vörös Károly biztosították, majd a második világháború után születettek (Tóth Zoltán, Gyáni Gábor, Kövér György, Tomka Béla, Valuch Tibor stb.) teljesítették ki. A kurzus a legfontosabb jelenkori társadalomtörténeti intézmények (egyetemi tanszékek), fórumok (Hajnal István Kör, Korall) és irányzatok bemutatásával zárul.