A kora újkori magyar nemesség régóta foglalkoztatja a történészeket. Ez az érdeklődés azonban sokáig szinte kizárólag a politikai szerepükre és a kiváltságaik jogi természetének feltárására irányult. A polgári korszak nemessége pedig még ekkora figyelemben sem részesült. Ők – az előbbiekkel együtt – legfeljebb a genealógiai munkák lapjain kaphattak helyet. Bár az első társadalomtörténeti feldolgozások már a második világháború előtt megjelentek, ezek a kutatások csakhamar háttérbe szorultak. A kommunista hatalomátvételt követően a magyar nemesség megítélése egyértelműen negatív színezetet kapott. A napvilágot látott munkák sokáig politikai és ideológiai szempontok által befolyásolva, a marxista történetírás sematikus társadalomképének és osztályharcos szemléletének megfelelően jelölték ki a nemesség helyét a történelemben. Szélesebb körű és többé-kevésbé folyamatos szakmai érdeklődés csak az 1980-as évek eleje óta kíséri a magyar nemesség kutatását. A rendelkezésünkre álló szakirodalom azonban, különösen a polgári korszak vonatkozásában, még sok tekintetben erősen hiányos.

A kurzust a magyar nemesi társadalom „militarizálódási" folyamatának elemző bemutatásával indítjuk, amely a 16. század második felétől egészen a 18. századig meghatározta a nemesség helyzetét és pozícióit. Ezen belül kiemelt figyelmet szentelünk a főnemesség szerepének megnövekedésére, amely az európai tendenciákkal éppen ellentétes folyamat volt. Emellett szintén fontos szerepet tulajdonítunk a kora újkori nemesség társadalomtörténetében a familiárisi-szervitori viszonynak. A török kiűzését követően a számos tekintetben új helyzetbe került a magyar nemesség is. A 18. század folyamán átstrukturálódott az egész rendiség, amely a főnemesség visszaszorulását és a vármegyei köznemesség előtérbe kerülését eredményezte. A létszámában ekkorra már igencsak megszaporodott nemesség vagyonilag erősen differenciált képet mutatott, többségük lényegében paraszti színvonalon élt. A törpe kisebbséget alkotó jómódú birtokos nemesség életében az 1848-as jobbágyfelszabadítás, a kárpótlás késlekedése, a közteherviselés bevezetése, a régi adósságok behajthatósága, az új viszonyokhoz való alkalmazkodás kívánalma jelentős törést okozott. Ez a probléma a „dzsentrikérdés" keretei között jelenik meg a szakirodalomban. S bár a nemesi előjogok ekkorra már jórészt megszűntek, magának a nemességnek az eltörlésére ekkor még nem került sor. A korszak uralkodói egészen a Monarchia összeomlásáig adományoztak újabb nemesi címeket. A sokszor „polgári érdemekért" kreált „újnemesek" ugyancsak fontos, bár a szisztematikus kutatás által kevéssé érintett szereplői a dualizmus kori magyar társadalomnak. Velük szemben a korszak magyar főnemességéről az utóbbi évek kutatásainak köszönhetően már kellően árnyalt képet tudunk adni.

A kurzust a két világháború közötti időszakra való kitekintéssel, a nemesség 1947-es eltörlésével és az államszocialista időszak korlátozó intézkedéseinek áttekintésével zárjuk.