A 19. századi polgárosodás kezdeti kibontakozásáról, a reformkori küzdelmekről, a forradalom, a szabadságharc, majd az önkényuralom eseményeiről, szereplőiről egyre több és változatosabb narratív forrással rendelkezünk. A levéltári iratok mellett ezek a többé-kevésbé személyes levelek, röpiratok, útleírások, naplók, memoárok élőbbé teszik a korabeli magyar történelmet. A kiegyezés a sajtó látványos fejlődését indította el, így ezekre a nyomtatott termékekre is figyelmet kell fordítanunk, ugyanakkor a szépirodalmi művek, publicisztikák is történelmi elemzés tárgyát képezhetik. A két világháború a katonai visszaemlékezések, hadinaplók tömegével gazdagította a történelemtudományt, a magyarországi tekintélyelvű politikai rendszerek konfliktusainak résztvevői pedig egymás után írták meg ösztönös vagy szerkesztett emlékezéseiket.

A gyakorlat célja, hogy a hallgatók a 19-20. századi magyar történelem meghatározó fordulópontjairól szóló elbeszélő forrásokat összehasonlítsák, felismerjék és részletesen megvizsgálják az eltérő nézőpontokat, motivációkat és a konstruált emlékeket. A hallgatóknak ismerniük kell az elemzett források műfaji sajátosságait, az azokhoz kapcsolódó módszertani megfontolásokat, képesnek kell lenniük történelmi kritikával szemlélni a megismert forrásokat.